Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket.” (II.Kor. 5:19)

Két éves gyermekünk igen nagy örömmel „segít” nekem főzni. Határtalan nyugalommal önti ki, vagy keveri össze a már kimért hozzávalókat. Igazi örömöt jelent, hogy a konyhában van, de ugyanakkor nagy rendetlenséget is. Igen gyakran több liszt megy a ruhájára, mint a tálba. — Ügyetlenségére mindig figyelmeztetem: „Ne piszkold be magad!” — „Ne úgy csináld!” — „Jobban vigyázz!” De az én sok negatív megjegyzésem elrontja kedves együttlétünket és lerombolja biztonságérzetét. Megpróbáltam hát megjegyzéseimet sokkal építőbbé tenni: „Sose törődj vele, majd tisztára mossuk!” — mondtam neki. Hiszen így igaz: mind a gyermeket, mind a ruháját tisztává lehet tenni. — Ugyanakkor szinte mellbeütött az a feltörő gondolat, hogy Krisztus számtalanszor mondta nekünk ugyanezt. Az Úr ismételten tisztára mosott bennünket botlásunktól, tévedésünktől és bűneinktől. Minden reggel tisztán enged neki az életnek. Mert Krisztus annyira szeretett bennünket, hogy életét adta érettünk és mi úgy élhetünk, mint akiknek bűneit az ő szeretete elmosta. Igen, tiszta fehérré, miként a hó. És csak így van békességünk Istennel, ha hiszünk ebben.

IMÁDKOZZUNK: Uram, emlékeztess arra, hogy te eltörölheted az én tévedéseimet. — Segíts engem, hogy meg tudjam bánni bűneimet és tudjak megbocsátani a másiknak, ha vétkezik ellenem. Jézus nevében kérem. Ámen.

— Életemnek melyik területén van szükségem Isten megbocsátó kegyelmére? —

Hills Johanna (Mporosoko, Zambia)

11

SZERDA, MÁJUS 9. — Olvassuk: II. Kor. 5:16-21