Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK, MÁJUS 10. — Olv.: Jn.l:l-14 „Akik befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek...” (Ján.l:12)

Ma mennybemenetel ünnepe. A testté lett Ige visszament oda, ahonnan leszállt a bűnös ember megváltására, újjáteremtésére. Mi, véges teremtmények is úgy érezzük, hogy földi és örök rendeltetésünk oda van kötve a mennyhez, teremtőnkhöz. A legtöbb világ-vallás azt az emberi törekvést képviseli, hogy az ember eljusson Istenhez s hogy Isten elfogadja az embert.

Kínában van egy szent hegy, melynek tetejére 2000 lépcső vezet. A hívők a „mennyei kapun” átmenve, Kína egyik legszebb épületébe, az Azur-Kék Templomba jutnak. Ott áldoznak s szerintük ez megnyeri Isten kedvét. Hiábavalóság! Az áldozó nem jut közelebb Istenhez, mint mikor az első lépcsőn állt. Milyen ellentét! A keresztyének is fel akarnak emelkedni, de ők az ég és föld Urával kezdik, aki lenyúlt az emberhez. Szentségben túl van a legmagasabb hegycsúcson is, olyan messze a bűnös embertől, hogy csak Őmaga tudja áthidalni a szakadékot. És Ő megtette, hústestté lett s áldozatul ajánlotta magát a bűnös emberért. Aztán feltámadva a halottak közül, visszament dicsőségébe. E le és felszállás értünk történt, hogy mi Isten gyermekei legyünk. A mi részünk megvallani bűneinket, feladni minden törekvést, hogy mi szerezzük meg üdvünket és bízni Megváltónkban. Miért nem veszed hát az egyetlen utat, Jézust. Ez az út visz a mennybe, saját nagy törekvéseid lépcsői nem visznek sehová, legfeljebb a kárhozatba.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, sötét útvesztőkben tapogatunk. Óh, hadd találkozzunk Fiaddal, az élet világosságával. Ámen.

— Az üdvösséget csak kaphatjuk, nem szerezhetjük. —

12