Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 5, — Olvassuk: Fil.2:1-5

„Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” (Fil.2:4)

A honvágy fájdalmasan nyilait bele szívembe azon a napon, mikor először végigmentem a leányinternátus hálószobáján. Később amikor kimentem a járdára, ott egy törékeny, fehérhajú idős hölggyel találkoztam, akinek megboldogult férje igazgatója volt a gimnáziumnak. Megállt és érdeklődött rólam. Elmondtam néki boldogtalanságomat, amit a honvágy okozott számomra. Szelíden ezt tanácsolta: „Találj valakit, akit mégjobban gyötör a honvágy, mint téged, és próbáld őt bátorítani, vigasztalni.” Megfogadtam tanácsát. Megbarátkoztam Máriával, egy másik diáklánnyal és elmúlt a honvágyam.

Nem lehetünk a hit gyümölcseit termő keresztyének úgy, ha állandóan magunkkal törődünk. Az önmagunkkal foglalkozás, az önközpontú életvitel sok negatívumot terem: önsajnálkozást, neheztelést, haragot, önzést, stb. Ha szemünket, figyelmünket minden helyzetben Krisztusra irányítjuk, az Ő szeretetét megkapjuk s ha azt másokra is átsugározzuk, az csodásán átalakítja a mi életünket s rajtunk keresztül a másokét is.

IMÁDKOZZUNK: Bocsásd meg, Krisztusunk, hogy annyira magunkkal törődünk, hogy elfeledkezünk Rólad és a Te akaratodról velünk kapcsolatosan. Vezess, hogy betöltekezhessünk szereteteddel s segíts azt másoknak is tovább adnunk. Ezért úgy imádkozunk, ahogy Te tanítottál: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.

— Enyém Istennek szeretete, hogy azt másoknak is átadhassam? — Karan Koelling (Nebraska)