Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld. 22:6)

Nyáron történt, három évvel ezelőtt. Legidősebb lányom szavai nagyon a szívembe markoltak. A következő vasárnapi prédikációm jegyzeteit seholsem találtam, s amikor tudakoltam, nem látta-e valaki, lányom mondta: „Igen, édesanyám, tudom, hol van, én tettem el. Mindennap nyolc órát dolgozol, az utolsó három este pedig mindig az irodában voltál, elfoglalva a készüléssel, pedig mi nagyon szeretnénk már egyszer beszélgetni veled.”

Még mindig visszacsengenek ezek a szavak a fülemben. Bár jó tudni, hogy mikor gyermekeimnek valamire szükségük van, az apjuk mellettük áll, az édesanya szeretete, kedves szavai, símogatása mégsem nélkülözhető.

A szülőknek sohasem szabad arról elfeledkezni, hogy a gyermeknek nemcsak a kenyérről való gondoskodásra van szüksége, hanem a szülők szeretetére és gyöngédségére is. Sőt erre elsősorban. A szülő nemcsak egy felnőtt a gyermek mellett, hanem testvére, barátja, jóban-rosszban társa. így neveli a szülő a gyermeket a neki megfelelő módon. S így lesz a gyermeknek barátja Jézus, s öreg kora is áldott.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, ébreszd fel bennünk a gyermekek iránti felelősséget, hogy az együtt eltöltött idő a szeretet közössége legyen számukra. Ámen.

— Nemcsak kenyérrel él a gyermek, hanem a szülői szeretettel is. —

PÉNTEK, JANUÁR 6. — Olvassuk: Ef. 6:1-4

8

Miiemé (Franciaország)