Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 26. — Olvassuk: Jer. 18:1-6

„Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?!” (Róm.9:20)

Amikor magamat a Fazekas Mester kezében levő agyagnak képzeltem, úgy gondoltam, hogy gyengéd kezek csendesen formálják a puha, nyújtható anyagot. Most azonban, amikor a fazekasságról többet tudok, látom, hogy milyen téves fogalmam volt a dologról.

Először is, a fazekas „meggyűrja” az agyagot, ami amolyan dagasztási folyamat. Azután az agyagot felvágja és ráhelyezi a forgó fazekaskorongra. A formáláskor a fazekas az agyagra felfelé és lefelé jó erős nyomást gyakorol.

Amikor a fazekas által tervezett méretre és alakra kiformálódott az edény, egy ideig ott marad száradni. De amikor már éppen azt gondolnánk, hogy elkészült és használni lehet, az edényt betolják a tűzbe! Mielőtt használni lehet, az edényt legalább egyszer ki kell égetni.

Ilyen az a kép, amit a Biblia rajzol meg arról, hogy az Istennel való viszonyunk miképpen indul el és teljesedik ki.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenem, amikor először tettem életemet a kezedbe, nem tudtam, hogy ez milyen következménnyel fog járni. De én csupán csak agyag vagyok, és te még mindig a fazekas mester vagy. Cselekedj velem a te akaratod szerint. Ámen.

— Az Isten minket még mindig alakít. —

Lois Duffield (Tennessee)

59