Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Péter akkor így szólt hozzá: „Ezüstöm és aranyam nincsen, hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (Csel.3:6)

Nagyon szegények voltunk. Férjem, én és három gyermekünk egyszobás házban laktunk. Férjem halálán volt. A család megélhetését én biztosítottam, takarítónőként dolgozva. Miután férjem meghalt, másik tragédia sújtott. Két nagy operáció után hat hónapig kórházi kezelésen voltam. De Isten gondviselésként egyik helybeli egyház az összes kórházi költségeimet vállalta és gondoskodott a gyermekeimről.

Kezdtem templomba járni. Az ösztönzött, hogy a szegénységet győzzem le az Isten segítségével. De lassanként beláttam, hogy Isten nem tesz engem gazdaggá. Ahelyett megtanultam, hogy a hitem letudja győzni a szegénységből eredő kétségbeesést és nyomorúságot. Megtanultam, hogy nem kell szégyenkeznem a szegénységem miatt, és hogy életemet hűségesen Istennek tetszőén kell élnem. Az Isten nem adott nekem gazdagságot, de adott reménységet és bátorságot, hogy legyőzzem a kétségbeesést és aggodalmat és hit által egyenesen járjak.

Még mindig szegény vagyok, de a lelkem már többé nem szegény. Érzem, hogy az Isten szeretete mint forrás tör fel a szívem mélyéből és ez elég.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenem, köszönöm, hogy megmutattad szeretetedet a szegénynek. Segíts engem, hogy téged dicsérjelek, tekintet nélkül arra, hogy milyen helyzetben vagyok. Jézus nevében kérlek. Ámen.

— Krisztus gazdagsága mindenki számára készen áll, tekintet nélkül arra, hogy gazdag-e vagy nem. —

60 Soon Ok, Rim (Korea)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 27. — Olvassuk: Ap.Csel.3:l-10