Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 21. — Olvassuk: Róm.l2:l-8 ,,Kinek-kinek tulajdon kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.” (lKor.7:7) Sok szívben kelt már a vágy: Bárcsak több időm len­ne az Űr szőlőskertjében való munkára; vinni az öröm­hírt szerte Isten bűnbocsátó szeretetéről, lelkeket nyerni Isten országába. Dehát a család! Mintha Pál apostolt is foglalkoztatta volna ez a gondolat: „Szeretném, ha min­den ember úgy volna, mint én.” De azt is látja, hogy házasság vagy nőtlenség- hajadonság végső fokon nem emberi döntések következménye. Istennek sok-sok ke­gyelmi ajándéka között van olyan is, hogy valakit nem hajtanak az érzéki vágyak, s van olyan is, hogy Isten kegyelmi ajándékként vonja meg valakitől a házasság lehetőségét. „Ujjongj, meddő, mert több fia lesz az elha­gyottnak, mint a férjes asszonynak.” Isten ezen a terü­leten is szuverén Úr. Kinek-kinek tulajdon kegyelmi ajándékot adott. Ki-ki ezt lássa meg, és higgyen rendel­tetésében erős hittel. Viszont a házasság is Istentől való, mert: „jobb házasságban élni, mint égni”. És „tisztes­séges minden tekintetben a házasság.” És honnan tu­dod, te hívő ember, hogy gyermekeiden keresztül nem végez-é Isten az Ő országa számára sokszorta bővebb aratást, mint te végeztél volna gondolatod szerint nőtlen vagy hajadon fővel? Isten hosszú távon, nem emberi idő szerint tervez. A fő az, hogy jól használjuk kegyelmi ajándékainkat és arra amire kaptuk. IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, add, hogy lássam vilá­gosan nekem adott kegyelmi ajándékaidat és a Te dicső­ségedre éljek vele. Ámen. — Isten használni tud, úgy, ahogy vagy. — Miriam May (Mississippi) 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom