Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 22. — Olvassuk: Zsolt. 96.

„Adjatok az Úrnak, népek, törzsek, adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet.” (Zsolt. 96:7)

A zsoltárt méltán nevezhetjük a reménység népe zsoltárának. A bűn miatt az Isten által teremtett szép világ megrontva, bepiszkolva, népek, törzsek, egyének vajúdásban, szenvedésben. De az énekíró prófétai látással látja a helyreállított világot, az új eget és új földet, melyben igazság lakozik, és amelyben a népek, törzsek, elnyomottak, üldözöttek ujjongani fognak. Krisztus ül a trónon, az igaz Bíró és Király az Ő második adventján. A föld szent templommá tisztul, lakói királyi papságnak, szent nemzetnek, megtartásra való népnek hivatnak. — Milyen különös és szomorú, hogy a zsidó nép olvasta ezt a zsoltárt, mégis kizárta a nem-zsidókat Isten üdvözítő szeretetéből. Ha részletes vakság nem verte volna meg őket, láthatták volna, és láthatnák ma is, hogy Isten kegyelme és szövetsége nem csupán a testi Ábrahám magvának adatott és adatik. Dávid szemét megnyitotta Isten a messze jövendőre, nem csoda ujjongó öröme a szövetség ládája előtt. Bárcsak zsidók és nemzsidók, minden egyház ezt a látást hordozná: „Tövis helyén ciprus nevekedik.” Bárcsak a hívők a reménység misszionáriusai lennének a mi egyre sötétedő világunkban. A te békességed is, Kedves Olvasó, abban van, lesz, ha a sötét fellegek alól előre nézel Krisztusunk eljövetelének dicsőséges napjára, és készülsz reá.

IMÁDKOZZUNK: Uram, önként éneklem dicséreted, hiszen minden erő, tisztesség és dicsőség a Tied. Ámen.

— Ki erős, ki dicsőséges Istenünkön kívül? —

Marie Skropshire (Texas)