Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 6. — Olvassuk: János 4:1-14

„Felele Jézus és monda néki (a samáriai asszonynak): Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, Aki ezt mondja néked: Adj innom!, te kérted volna Őt és Ő adott volna néked élő vizet!” (János 4:10)

Verejtékezve és fáradtan a gyaloglástól, megpillantottunk egy tanyát a messzeségben. Hamarosan oda is értünk, s bekopogtatva egy kis ivóvizet kértünk. Egy idős anyóka kezünkbe nyomott egy agyagkorsót, jó hosszú kötéllel egyetemben. „A ház mögött van a kút; eresszék le a korsót, s igyanak kedvük szerint, aztán hozzanak jómagámnak is, ha lennének szívesek” — mondta ő.

Nagyon szomjasak lévén, sietve leeresztettük az edényt; majd sebbel-lobbal felhúztuk: de bizony üres volt a korsó!

„Lassabban tessenek megmeríteni a korsót: mélyebbre engedve a kötelet!” Úgy is cselekedtünk, és mindjárt lett is üdítő hideg víz!

Később elgondolkoztam... Milyen sokszor megtörtént velem, hogy hebehurgyán megpróbáltam valamit — és nem lett semmi eredménye. Amikor azonban kitartással és bizalommal Istenünkhöz fordultam, elcsendesedvén az ő trónja előtt, akkor minden egyes alkalommal megjött a kívánt válasz. Sokszor még jobban is, mint amit vártam!

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Urunk, életünk Fenntartója: add, hogy mélyebbre merítsünk üdítő élet-vizedből, mert Te annak a fenti asszonynak is, meg minekünk is megígérted az üdvöt. Jézusért, Ámen.

— Jézustól erednek az élő víznek folyamai. —

Wood Krisztina (anglia)

39