Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel Rólad és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” (Zsoltárok 55:22) Férjemnek hosszas betegség folyamán bekövetkezett halála után egy súlyos levertség vett erőt rajtam, amely hónapokig tartott. Ez részben teljes kimerültség miatt volt. Később azonban rájöttem arra, hogy azért is, mert Istent okoltam, hogy férjem meghalt, akkor ami­kor mint lelkész hivatásának tetőfokán állott. Isten azon­ban a legnagyobb türelemmel kezelt. Küldött valakit, aki gyöngéden és szeretettel tanácsolt és elvezetett egy olyan templomba, ahol az emberek szeretettel és gond­dal bántak egymással, különösen azokkal, akiknek vala­mi bántalmuk, bánatuk volt. Ezalatt az idő alatt megtapasztaltam a mi Urunk fenn­tartó és bíztató erejét. Életünk soha sincs teljes bizton­ságban: egyedül Isten az élet. Szeretteinket nem tart­hatjuk meg állandóan: Isten a szeretet. Jézus megígér­te nekünk, hogy megerősít és megtart bennünket az élet próbái közepette, de nem ment fel azok alól. A vigasztaló mindig velem volt és bátorított mind­addig, amíg kibékültem a múlttal és jövőmet Istennek ad­tam át. Milyen öröm, amikor dicsérjük Istent és meg­nyugszunk örökkévaló karjaiban. IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, köszönjük Néked gondviselésed és áldunk Téged, hogy szereteted nem­­csakhogy megvált bennünket, hanem fenntart minden körülmények között. Jézus nevében. Ámen. — Isten segítségével megszabadulunk a múlttól és tel­jes életet élhetünk a jelenben. — Usher Betty C. (Georgia) 40 KEDD, FEBRUÁR 7. — Olvassuk: II. Kor. 1:3-5 ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom