Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1984-01-01 / 1. szám
,,És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a... pusztából, az Úr rendelésének értelmében, az ő útjuk rendje szerint... (2 Mózes 17:1) A fenti szent ige tájékoztat bennünket arról, hogy Izráel gyermekei immár a hátuk mögött hagyták az egyiptomi rabszolgaságot. Csodás módon átkelvén a Vörös Tengeren, most ott találjuk őket a pusztaságban, amint hosszú karavánban haladtak előre. Isten sajátkezűleg kalauzolta őket, szépen, lassacskán... Persze, érthető is volt, hiszen sok jószággal és kisgyermekekkel utaztak. Azonban hamarosan elkezdtek zúgolódni, kifogásokat kerestek, majd Mózest kezdték hibáztatni mindenféle nehézségért. Nincs víz! Szomjan halunk! Mózes azonban tudta, hogy mitévő legyen. Zúgolódás helyett imádságban Istenhez fordult, és mennyei csoda történt: víz fakadt a sziklából! Szokásom az, hogy a Biblia olvasása után rágondolok az én saját életemre... Jómagámnak is az életút gyakran hozott megpróbáltatásokat, nehézségeket, számtalan bajokat. És ahogy továbbra is Istennel járok és Vele lakozok, a zúgolódás helyett Szentlélekkel illatozok... Hű az Úr. Szeretete és hosszútűrése kimondhatatlan. ígéretét bírom, hogy bizonnyal haza fog majd vezetni engemet is. Egyetlen forrása minden kegynek... Jézusunk, Te vagy! IMÁDKOZZUNK: Hálásan köszönjük, Urunk, bátorításodat. Add, hogy Benned vessük minden bizodalmunkat, bármilyen göröngyös legyen is földi vándorlásunk. Jézusért, Ámen. — Isten biztonságosan vezérli az ő gyermekeit. —. Heath Eleanor Sue (Indiána) 38 VASÁRNAP, FEBRUÁR 5. — Olvassuk: 2 Móz. 17:1-7
