Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 1. — Olvassuk: Jel. 3:7-8 „íme nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat...” (Jelenések 3:8)

Kertünkben fészkel egy vörösbegy, amely minden áron be akar törni bizonyos időkben az ablakon át hálószobánkba. Persze, nem tud bejutni a zárt ablakon. A küzdelmet minden reggel újból kezdi és a hiábavaló harc nyomai már erősen láthatók rajta. — Amikor először ment neki fejjel az ablaknak kora hajnalban, nem tudtuk mi történt és megijedtünk. De amikor megértettük, hogy egy szegény kis madár küzdelméről van szó, megesett a szívünk rajta. Próbáltuk eltéríteni: összehúztuk a függönyt, majd kinyitottuk, aztán újságpapírt raktunk az ablakba, — de semmi sem használt. —

A mi életünk is sokszor a szenvedélyes makacsság, — a meddő kísérletezések áldozata. Gyakran folytatunk elkeseredett harcot bezárt ajtók ellen anélkül, hogy fogalmunk lenne róla: mi van, milyen veszedelem lehet az ajtó mögött. A bezárt ajtó ténye önmagában elég ahhoz, hogy próbáljunk neki támadni. — A járható utat az Úr Isten mutatja meg, ha csendes imádságunkban az Ő akaratát keressük. Sokszor olyan utakon vezet a mi Urunk, amit nem értünk, — de akaratát követve, mindig nyitott ajtóra találunk az üdvösség ajtajára.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megvalljuk előtted, hogy igen sokszor megyünk fejjel zárt ajtóknak anélkül, hogy tudnánk, valóban mit is akarunk. Könyörgünk, hogy ne nézd makacsságunk, vezess a Te utadon, ahol nyitott ajtó vár reánk a Te országod felé. Ámen.

— Az Úr Isten nem csapja ránk az ajtót még engedetlenségünk idején se. —

Whitehead Susan, (Minnesota)

34