Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!” (Luk. 17:5) Feleségemmel együtt látogatóban voltunk egy bará­tomnál Skótországban. Látogatásunk alatt legidősebb fi­úk hirtelen rosszul lett. Először nem akarta, hogy orvost hívjunk, de miután állapota rosszabbodott, kénytelenek voltunk őt bevinni a helybeli kórházba. Amint odaértünk, a kórházi személyzet már várt bennünket egy hordágy­­gyal, hogy a fiút azonnal elvigyék a szükséges vizsgá­latra. A szülők nem tettek fel kérdéseket, nem szabtak fel­tételeket. Teljes hittel és bizalommal bízták gyermekük egészségét a kórház képzett alkalmazottjaira, mert tud­ták, hogy azok mindent megtesznek, ami tőlük telik, fiúk gyógyulásáért. A szülők részéről hitbeli cselekedet volt, amikor gyermeküket teljesen rábízták az orvosra és ápolókra. Ilyen az igaz keresztyén hit természete: Fel­tétel nélküli megadása magunknak, — tekintet nélkül a körülményekre — életünk Urának és Megváltójának, Jézus Krisztusnak. Úgy ahogy vagyunk, alávetjük ma­gunkat Isten akaratának, mert tudjuk, hogy Ő szeret minket. Tudja, hogy részünkre mi a legjobb és sohase fog cserben hagyni. Ha nem ilyen a hitünk, mondjuk mi is az Úrnak: „Növeljed hitünket!” IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, hiszem, hogy Te vagy lelkem Megváltója. Teljes hittel bízom Reád életemet. Ámen. — Krisztusba hinni azt jelenti, hogy állandóan fel­ajánljuk életünket Istennek. — McMillan W.J. (Skotcia) KEDD, JANUÁR 31. — Olvassuk: Zsidók 12:1-3 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom