Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 22. — Olvassuk: Zsolt. 36:5-11 „Mert Nálad van az életnek forrása: a Te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt. 36:10)

Kis nyaralónkban, ahol vakációinkat töltjük, nincs elektromosság. Esténként a petróleum lámpa barátságos fénye ragyogja be a szobát, amíg a lefekvés ideje el nem érkezik. Ekkor elfújjuk a lángot és zseblámpákkal a kezünkben kiki ágyába tér a ház napfütötte felső traktusában.

Amint óvatosan haladunk előre a sötétben, követve az elénk hulló keskeny, magányos fénycsíkot, szinte érezzük, hogy a sötétség csendje átölel. Holdfénytelen éjszakákon a környező erdők még mélyebbre, még sötétebbre színezik a ránk súlyosbodó elszigeteltség érzését. Ilyenkor még jobban megmarkoljuk kis kázilámpánkat, mert most még értékesebb az egyenletesen sugárzó, vezető fény.

Vannak idők, amikor úgy találjuk, hogy egyéni problémáink, melyekkel birkózunk, kónlódunk, beárnyékolják életünket. Körülvesz valami kilátástalan sötét, mert kérdéseinkre nem jön felelet.

Ezek az idők azok, amelyek arra ösztönöznek, hogy még teljesebben Isten igéjére bízzuk magunkat, és ha megtesszük az Ige fénye átvezet bennünket a lelkünket szorongató sötét ösvényeken.

IMÁDKOZZUNK: Kegyes Istenünk, Te Örökké-jelenvaló és Nagylelkű, add hinnünk, hogy bármely viszontagságban oldalunkon állsz világosságoddal és hatalmaddal, mely soha, de soha el nem hagy, sőt Te vagy az élet egyedüli forrása. Ámen.

— Isten igéje, életünk bármely sötét pontját bevilágítja s irányít a jó útra. —

24 Dobbs M. Carolyn (California)