Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK. AUGUSZTUS 30. — Olv.: Zsolt. 139%7-12 „Jákob pedig mondta, bizonyára az Úr van ezen a helyen. és én nem tudtam”. (lMóz. 28:16)

Görögországban Athén egyik börtönének cellájában a falra írva láttam ezeket a szavakat: „Ezen a helyen találtam meg Istent, akiről azt gondoltam, hogy elvesztettem.” Egy hazafi kivégzése előtt írta oda ezt a mondatot. Élénken él bennem ez az élmény, és gyakran beszél nekem saját lelkiállapotomról. Végzem dolgaimat, megyek a napi kötelességteljesítés útján, s nem is gondolok Istenre. Igéje nélkül, imádság nélkül élem az életet. Aztán megijedek: kihagytam Istent. Valahogy Jákob is így volt. Menekül Ézsau elöl, de nem gondol Istenre, nem kéri bocsánatát. Isten mégis vele megy. Nem tudjuk elkerülni Istent. Bárhol vagyunk, ott van, érezzük jelenlétét vagy sem.

Sok helyen járva sokat tanultam emberektől, akik megismerték a lelki gyötrődés, fájó szomorúság Getsemánéit, a lélek sötét éjszakáját, mikor Isten távol látszott lenni tőlük. Megtanultam, hogy ha szomorkodom Isten távollétén, tulajdonképpen vágyom Őutána, és vágyni Őutána, nem más, mint jelenlétét biztosítani akarni. Vegyük mi is a szívünkre, hogy ami igazán erőt ad szükségünkben, az egy hitbeli valóság, Isten jelenlétének ténye. Az érzelmi állapot egyszerűen nem elég. Ez a hitbeli valóság kísérjen, Testvérem, nehéz földi utadon! Imádkozz érte, hogy így legyen!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts felismerni az igazságot. hogy nem mi jövünk oda, ahol jelen vagy. hanem valójában sohasem vagyunk Nélküled. Ámen.

— Erőnket Isten jelenlétében való hitünk adja. —

John Birbeck, (Aberdeen, Scotland) 63