Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

,,Egy samaritánus... mikor meglátta azt (a félholtra vertet), könyörületességre indult.” (Luk. 10:33)

PÉNTEK, AUGUSZTUS 31. — Olvassuk: Lk. 10-25-37

Tolószékbe volt kötözve. Testének egy része 2 oldalt lógott. Fésületlen, bomlott ősz haja öreg arca körül omlott szét. Hallottam halk suttogását: „Kedvesem, segítsen!” Úgy tettem, mintha nem hallottam volna, s siettem tovább a folyosón. Hátráltatna. De sovány, kísérteties arca megfogta a szívemet. Visszafordultam, és hozzá siettem. „Itt vagyok, segíthetek?” —kérdeztem barátságos hangon. Szeme felragyogott. „Lenne szíves megigazítani a párnámat?” — mondta. Ennyi volt a kérése. Odasimítottam a párnát az oldala mellé, ahol nyomta a szék. Megköszönte, s ezt mondta: „Ön már a 6-ik, akit kértem. Gondolom nem vagyok kedves látvány és féltek tőlem.” Megsimogattam a vállát, kívántam neki Isten kegyelmét. békességét. Tőle való erőt sorsa hordozásához.

A hívő embernek nem volna szabad elfelejtenie, hogy Isten a maga erejét, szeretetét adta belénk és azért adta. hogy azzal érintsük meg mások életét. Mikor a szükségben levők felé kinyújtjuk kezünk vagy megnyitjuk szívünk tulajdonképpen ezt az isteni erőt engedjük működésbe lépni. Isten irgalmas samaritánusokká akar tenni minket, hogy ne csak a szájjal, hanem cselekvő szeretettel is tegyünk bizonyságot Róla. így lenne a körülöttünk levő kis világ a békesség, reménység világa.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, sok a nyomorúság körülöttünk. Nyisd meg szívünk azok enyhítésére. Ne féljünk sebeket kötözni. Ámen.

— Isten hatalmat adott az övéinek, hogy áldássá legyenek. — Eva Mac Call (Michigan)

64