Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek.” (János 14:2)

Édesapám, aki egy hosszú életen át igen-tehetséges és szeretett tanító volt, 1981 augusztusában halt meg. Mindenki szerette krisztusi magatartása miatt és tanítói hivatásának való odaszentelődése miatt.

Halála mindannyiónknak igen-igen fájdalmas volt. Kis családunkban ő volt az első ilyen veszteségünk. A temetés utáni nap egyik egyháztag eljött hozzánk, és azt mondta: „Tudom, milyen nagy a szomorúságotok és mennyire hiányzik nektek a mi igen kedves tanárunk. De hadd mondjak nektek valamit. Van egy fiam, akinek fölnevelésében édesapátoknak nagy része volt. Fiam most már felnőtt s mint mérnök, Irakban dolgozik. Irak igen messze van ide és kedves fiúnkat nagyon hiányoljuk. Azonban tudjuk, hogy hol van és bizonyosak vagyunk felőle, hogy jól van.”

S akkor ez a bölcs ember hozzátette még: „Ámbár test szerint nincs veletek édesapátok, a mi szeretett tanárunk, de mi bizonyosra tudjuk, hogy ő hol van s hogy odaát .jól van’. És ez a bizonyosság felettébb vigasztaló.”

E szavak nagyon sokat jelentettek számunkra. Ráemlékeztünk arra, amit Jézus mondott: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van... Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.”

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, köszönjük kegyelmedet és fölöttünk őrködő szeretetedet. Mi bízunk a Te halál fölötti hatalmadban. Amen.

— Isten hajlékaiban van hely mindannyiónk számára.

Panisset Ulixes (Belő Horizonte, Brazília)

KEDD, JANUAR 17. — Olvassuk: János 14:1-14

19