Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt. 28:20)

A magányosság oka többféle lehet. 1. Beszélhetünk elszigeteltség okozta magányosságról. Azok az emberek, akik magukban élnek, vagy börtöncellákban vannak elkülönítve, tudják, mi ez. A magányosság eredhet elidegenedésből. Valaki testileg része egy csoportnak, de mégsem érzi magát odatartozónak. 3. A magányosság származhat elválasztódásból. Távoli iskolába kell menni valakinek, házastársak szétszakítják kapcsolatukat, vagy meghal az élettárs. 4. És van theológiai nyelven szólva exisztenciális magányosság, mikor valaki úgy érzi, megszűnt a kapcsolata Istennel. Mi, keresztyének sem vagyunk immunisak az ilyen érzések ellen. Ezért szükséges emlékeznünk, hogy van Valaki, Aki sohasem hagy el. Egy bevándorló a new-yorki vasútállomáson ült gyermekével. Egy másik nő, észrevéve kiáltó szomorúságát, megállt beszélni vele. Kiderült, hogy a bevándorló a tengerbe temette férjét, s most egyedül utaznia egy távolabbi államba, ijesztő volt számára. Az idegennek csak pillanatok álltak rendelkezésére. Pénzt nyomott a bevándorlókezébe és szelíden ezt mondta: „Egyedül? Nem, Jézus sohasem hagyja önt egyedül.” Tíz év múlva a bevándorló bizonyságot tett: „Ezek a szavak adtak bátorságot, hogy továbbmenjek. Ezek adtak erőt, sőt örömet is sok bajomban.” Testvérem, a magányosság érzése lehet fájdalmas, de a valóságot meg nem ronthatja, hogy t.i. Krisztus veled van.

IMÁDKOZZUNK: Megváltóm, az egyedüllét nyom, érzése fojtogat. Édes jelenléteddel szabadíts fel! Ámen.

— Nem vagy egyedül, ha szereted Jézust. —

Ch. H. Bethea (South Carolina)

20

SZERDA, JANUÁR 18. — Olvassuk: Mt. 28:16-20