Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

KEDD, AUGUSZTUS 14. — Olvassuk: 1. Thess. 5:12-22.

„Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.” (1. Thess. 5:18)

Annak, aki írással foglalkozik, ahogy jómagam is szoktam novellákat és verseket irogatni, — szüksége van csendességre. Elmélkedni, gondolatokat gyűjteni csak csendben lehet írásművek számára. Mikor azonban gyermekeink születtek, egyre hangosabbá vált a ház a gyermekzajtól, a csönd pedig egyre ritkább kincs lett otthonomban. A gyermekek egyre többet és többet követeltek, s már egészen kétségbeestem, hogy nem fogok képes lenni egy újabb művet papírra vetni. Kértem Istent: adjon békességet és csöndességet, sőt titokban az volt az óhajom, bárcsak egészen magamra maradnék. S ekkor valami olyan történt, ami egészen megváltoztatta gondolkodásomat. Kórházba kerültem, méghozzá súlyos gyomorbajjal. Vagy tíz napra életem valóban mentes lett otthonunk zavaró zajától!

A kórházban azonban, a magam-kereste békében és csöndben, hamarosan eluntam magam. Hamarosan rájöttem, hogy férjem és gyermekeim szükséges jelenvalók, mintegy próbakövei költeményeimnek és meséimnek.

IMÁDKOZZUNK: Bölcsességnek Istene, nem azt kérem, hogy kíméld meg életemet a zavaró körülményektől, hanem hogy taníts arra. hogy a Te vezetésedet keressem a zavaros életkörülmények között. Jézus nevében. Ámen.

— Isten arra használja föl életünk gátló körülményeit, hogy örömmel töltse be általuk életünket. —

Frith M. Linda (Kentucky, USA) 47