Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

SZERDA, AUGUSZTUS 8. — Olvassuk: II. Kor. 12:8-10

„Gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban. mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” (II.Kor. 12:10)

A szokásos hajnali sétámon a hegyek között észrevettem egy vadvirágot. Szára el volt törve, a virág azonban még mindig élt rajta. Sajnáltam szegény kis virágot, nem tehettem azonban semmit érte. Másnap reggel, amikor ugyancsak arra sétáltam, meglepődve láttám, hogy a virág még mindig teljes pompájában virít, mintha nem is történt volna semmi baja.

A vadvirág emlékeztetett engem arra, ami 25 évvel ezelőtt, utolsó középiskolás évemben történt. Megrázó volt és egész életemre kihatott. Ekkor veszítettem el hallásomat. Életem — úgy éreztem — romokban hever. Az Úr azonban tanított, leckét adott nekem arról, hogy az élet nem veszett el. Adott élniakarást és reménységet a kétségbeesés között is.

Bár nem hallom, amint gyermekeim mondják nekem: „Édesapám!” — bár nem hallom, amint feleségem mondja: „Kedvesem!” — a mennyei hangot mégis hallom. Ha imádkozom, az Úr szól hozzám. Ha énekelek, hallom az angyalok hangját, becsatlakozva a mennyből. Az erőtelenségben is erős vagyok.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Istenem, köszönöm neked, hogy a kétségbeesés közt is adsz nekem erőt és akaratot az életre. A te segítségeddel erős vagyok akkor is, amikor gyengeség vesz elő. Köszönöm ezt neked. Amen.

— Isten akarata az erőtlenségben is érvényesülhet. —

Kim Ki Bum, (Korea)

41