Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1984-07-01 / 4. szám
„És lön. mikor (Jézus) leült velők, a kenyeret vévén. megáldá. és megszegvén, nékik adá. És megnyilatkozának az ő szemeik és megismerék öt. (Lukács 24:31.32.) A mi gyülekezetünkben úrvacsoravételkor a kenyeret bemártjuk a borba. Ahogy ott térdepeltem kenyérmorzsákat fedeztem fel a szőnyegen. ..Micsoda gondatlanság” — gondoltam magamban. Még jobban felháborodtam. amikor a borban is kenyérdarabkákat láttam úszkálni. Azután fiamra esett tekintetem. Feltűnt, hogy milyen áhítattal várta a szent jegyeket. Látszott rajta, hogy otthon érezte magát. Nem aggódott amiatt, hogy egy morzsa talán lehullana kezéből. Ez az úrvacsoravétel olyan volt valóban, mint egy családi étkezés. Óhatatlan. hogy olyankor kenyér morzsák le ne esnének az asztalról. Megnyugodtam. Hiszen itt minden rendben van. A ..testtéléttel” azt jelenti, hogy Isten maradéktalanul lép be életünkbe. Isten nemcsak a szépség és tisztaság és rend idején jön hozzánk, hanem akkor is. amikor mindezek nincsenek meg tökéletesen. Ahogy énekeljük: ..Amint vagyok, sok bűn alatt, de mert hallom hívó szavad, s mert értem áldozád magad. Uram jézus jövök.” IMÁDKOZZUNK: „Jövel Jézus. légy vendégünk”. És amikor áldásodat kérjük az életre, engedd, hogy jelenlétedet érezzük és általad magunkat is megismerjük. Imádkozzunk úgy. ahogy Te tanítottál imádkozni: „Mi Atyánk...” Amen. — Isten ott jön hozzánk, ahol vagyunk és úgy vesz minket. amint vagyunk. — Nicholson Janice (North Carolina) 31 VASARNAP. JÚLIUS 29. — Olv.: Luk. 24:13-10.28.34.