Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ. JÚLIUS 30. — Olvassuk: Zsid. 12:3-6. „Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.” (Zsid. 12:4) Ütemes gitárjátékos vagyok és egy helyi Népi Együt­tesben játszom. Megszámlálhatatlan órákat vett igény­be. míg a sok gyakorlat után úgy éreztem, hogy jól ját­szom. Mindez egy kis fájdalomba is került. A húrokra gyakorolt nyomás bal kezem ujjhegyeiben fájdalmat oko­zott. A további gyakorlás végül is megkeményítette és megvastagította az ujjhegyeket. Tapintási érzékemet el­vesztettem ujjaimban, de a bőrkeményedés megóvott a fájdalomtól, amit különben játék közben éreztem volna. Az az áldozat, hogy elvesztettem a tapintási-érzéke­met, össze se hasonlítható azzal az áldozattal, amelyet nekünk keresztyéneknek kell hoznunk. A Zsidókhoz írt le­vél 12. rész 4. versének angol fordítása szerint az író arra figyelmezteti olvasóit, hogy a bűn elleni tusakodásban még nem jutottak el odáig, hogy „vérüket ontsák”, ez­zel bizonyítván meg hitüket. Amikor Jézusnak adjuk ma­gunkat fel kell készülnünk arra. hogy mindent feláldoz­zunk érte. vágyainkat, értékeinket és ha kell életünket is. Félúton nem allhatunk meg. Soha sem lazíthatunk. A hit harcát végig, életünk végéig vívnunk kell. IMÁDKOZZUNK: Adj erőt. Urunk, hogy bármily áldo­zatra is készen legyünk Teéretted. Jézus nevében kérünk. Amen. — Isten ereje bátorságot ad. — Prokop Ariié (Nebraska)

Next

/
Oldalképek
Tartalom