Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, JÚLIUS 28. — Olvassuk: I. Sám. 30:1-6.

,,A gond megrabolja boldogságodat, míg a jó szó felvidít.” (Péld.12:24) (Angol fordítás)

Ebben a gyorsütemű, szüntelenül változó világban a mindennapi élet feszültsége kimerítően hat reánk. Egy esztendeje annak, hogy a legnagyobb kétségbeesés vett erőt rajtam. Képtelen voltam arra. hogy nevessek vagy bármi örömet érezzék. Barátaim levél-kártyákkal. költeményekkel, vigasztaló, erősítő szavakkal próbáltak segíteni. Imádkoztam. Úgy éreztem, hogy elvesztettem hitemet, le voltam győzve. Mégis reménykedtem, hogy Isten ki fog vonni a „kárhozat fertőjéből, a pusztulás gödréből.”

Hetek teltek el. Semmi se változott. Ekkor történt, hogy fiammal sétáltam a tengerparton. Ott, ahol egy kisebb ér ömlött a tengerbe egy kis hídhoz értünk. Innen figyeltünk két embert, amint halásztak. Amikor az egyik egy nagy csíkos halat fogott, tapsolni kezdtünk. A halász felnézett, ránk mosolygott, majd integetett nekünk. Ez a jelentéktelennek látszó eset valahogy felvidított.

Ahogy mai igénk mondja, valóban „a jó szó felvidít.” De még ennél is többet tesz. Segíteni fog, hogy saját bajainkon túl nézve, igyekezzünk másokat bátorítani. Az a kis eset ott a hídon nemcsak vidámított, de könnyített nehéz szívemen is. Nekünk van valakink, kire gondunkat vethetjük, s kitől jó szót tanulhatunk folyton: Jézus.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenem! Szeretnék örömet szerezni valakinek. Hogyha nyomott hangulatban vagyok. erősíts meg, hogy ne magamat sajnáljam, hanem azokra összpontosítsam figyelmemet, akik körülöttem bajba vannak. Amen.

— Amikor másokat bátorítunk, magunknak is örömet szerzünk. Petersen Harriet Sylvianne (Kentucky)