Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, JÚLIUS 23. — Olv.: Máté 26:6-10

„Méné őhozzá (Jézushoz) egy asszony, akinél drága kenetnek alabástrom szelencéje volt, és az ő fejére tölté.”

(Máté 26-7)

Több mint száz telefon hívás érkezik hozzám minden nap, mikor egy lelki tanácsadó szolgálat alkalmazásában vagyok. A legtöbb hívás személyes ellentétekkel van kapcsolatban —ellentétek házastársak, barátok, munkatársak, szülők és gyermekek között. Vajon miért nem tudjuk egymást szeretni?

Nemrégen egy asszony telefonált: „Most egy éve, hogy elvesztettem a férjemet. A sok küzdelem és háborúság után, mellyel egymást emésztettük, váratlanul elvétetett tőlem. Most nagyon egyedül érzem magamat, és arra akarom életem hátralevő részét szentelni, hogy árvákra viseljek gondot. Úgy érzem, mintha a férjem mondaná: „Mutasd meg szeretetedet most!”

Mit használ a jó szándék, ha nem követi cselekedet? Mi jót tesz, ha tudjuk, hogyan viseljünk egymásra gondot, de csak a jövőben akarjuk megvalósítani? Most kell megmutatnunk szeretetüket azoknak, akiknek nagy szüksége van rá!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts, hogy tudjuk szeretni azokat, akiknek arra szüksége van. Segíts megértenünk azt, hogy most van az ideje annak, hogy tegyünk valamit családunkért, községünkért, nemzetünkért. Ámen.

— Mit használ jó szándék holnapra, ha nem szeretjük embertársainkat ma?

Chin Sook Lee (Korea)

25