Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Hadd vigadjak és örüljek a Te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat...” (Zsolt. 31:8)

Néhány évvel ezelőtt, mikor mint egészségügyi önkéntes munkás dolgoztam egy elmaradott országban, súlyos depressziós állapotba kerültem. Végül is orvosi kezelésre hazaküldtettem. Hiába volt azonban ez is. Olyan beteg lettem, hogy életemet is ki akartam oltani, ami csaknem sikerült. Aztán kórházakba kezelésre menegetve, találtam egy postai levelező lapot, Salvador Dali festményével: A Kereszt Krisztusa. Bizonyára egy kedves keresztyén testvér hagyta ott egy asztalon valakinek, s én lettem az. Hátára ez volt írva: „Mikor felébredsz, gondolj Reám! Én szeretlek.” Aláírás semmi. Tehát nyilván a küldő szándéka az volt, hogy a kép Krisztusára gondoljon az olvasó. Ez a levelezőlap velem jött mindenüvé, mikor bizonytalanságok rohantak meg, mikor kérdések meredtek elém. Életemben először néztem Krisztusra, mint védelmezőmre, s azóta velem maradt, Vele járok. Vezetőm, barátom lett. Most, hogy nyugdíjba mentem, örömmel dolgozom, mint önkéntes a „Samaritánus” nevet hordó szervezet számára, mert különös szimpátiát érzek a depressziós állapotban levők, az öngyilkossággal is foglalkozók felé. Az én Uram, a hűséges Jézus vezeti szavaimat, jó igyekezetemet. Vigadok, örülök, hogy nemcsak az én nyomorúságomat látta meg, hanem még fel is használ a hasonló nyomorúságban szenvedők gyógyulásában. Valóban nagy az Ő kegyelme.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Uram, megértő szívedet; hogy nem dobtál el, sőt képessé teszel elesettek segítésére. Légy áldott érte. Ámen.

— Isten segedelmével elérhetjük azokat, akiknek ránk van szükségük. — Elizabeth M. Cole (England)

61

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 28. — Olv.: Zsolt. 31:1-8.