Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.”

(Lk.22:27)

Emmi lánykám 8 hónapos volt, mikor egyházamnál arra kértek, hogy legyek vezetője egy női csoportnak. De a kis gyermekemről való gondoskodás annyira a szívemen feküdt, hogy kérdéses lett előttem: valóban az Úr Jézus hívása ez hozzám? Bensőmben vágyat éreztem az egyházamért való munkálkodásra, és íme itt volna az alkalom. Imádkoztam hát, és világos lett előttem, hogy az Úr akarja tőlem ezt a szolgálatot. Már egy év telt el azóta. És milyen öröm volt vezetni, mozgatni jó ügyekért a lelkes kis csoportot. Persze voltak kudarcok, meghiúsult tervek is. De szorgalmasan tanulmányozzuk a Biblia egy-egy könyvét, s van egy kedves segítő szolgálatunk a gyermekek felé, akik durva bánásmódban részesülnek otthonukban. Közben megtanultam a jobb szervezést, s az idő jobb kihasználását, és nem hanyagoltam el kislányomat se. A sok munka közben félénkségemet is levetkeztem, s most teljesebb személynek érzem magam.

A szolgáló Jézus lebegett mindig szemem előtt, s tudtam, hittem, hogy ő megáldja azokat, akik engedelmességben, alázatban járnak az Ő útján. Előtte csak egy nagyság van, aki szolgál, s nem uralkodni akar. E téren a tanítványok is kudarcot vallottak, s a mai világ sem különb. Isten országában Jézus azért „fő”, mert Ő alázta meg magát legmélyebbre. Hordjuk ezt szívünkben.

IMÁDKOZZUNK: Add Urunk, hogy engedelmeskedjünk, mikor szolgálatra hívsz. Ámen.

— Aki elveszti életét Jézusért, megtalálja azt. —

Judy Waddel (Florida)

PÉNTEK, JÚNIUS 29. — Olvassuk: Lk.22:24-30

62