Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrződ azt teljes békében.” (Ésaias 26:3)

Bizony sokszor voltunk már úgy, hogy békére vágyott a szívünk, és mégis... Állandóan az előttünk álló bajokra gondoltunk. Megszállottái vagyunk gondjainknak, kételyeinknek, aggodalmainknak és bizalmatlanságainknak.

Amikor Jézus a hajóval a túlsó partra akart menni, nagy vihar kerekedett. Mivel fáradt volt, aludni akart egy keveset. Hamarosan sötét felhők tornyosultak, és hatalmas hullámokat korbácsolt fel a vihar. A kis halászhajó tehetetlenül hánykolódott a magas hullámok közt. De Jézus teljes békességgel aludt, mintha tükörsima vizen haladnának.

A tanítványok aggodalmukat már nem bírták tvább győzni, és így kiáltottak az Úrhoz: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk!” „Mit féltek, óh kicsinyhitűek?” — mondta nekik Jézus. Majd felkelvén megdorgálta a szelet és a tengert, és nagy csendesség lett.

Ugyanabba a hibába estek a tanítványok, mint mi, amikor engedjük, hogy aggodalmaink megfosszanak minket Jézus békességétől. Pedig megadja nekünk is, ha hisszük és kérjük tőle, ha szívünk Reá támaszkodik.

IMÁDKOZZUNK: Uram, bocsássad meg hitetlenségeinket, félelmeinket. Adj erőt arra, hogy hittel kérni tudjuk a Te szent békességedet. Ámen.

— Ha hitben járunk, nem félhetünk! —

Mary L. Warstler (Ohio)

SZOMBAT, JÚNIUS 16. — Olvassuk: Máté 8:23-27.

49