Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JÚNIUS 17. — Olv.: Ap.Csel. 5:32-39

„Mi vagyunk neki bizonyságai, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik neki engednek.” (Ap.Csel. 5:32)

Sokszor utaztam együtt szüleimmel és nővéreimmel. Egy alkalommal, mikor az ellenőrzés megállított minket egy sorompónál, édesapám zsebében egy zsebkést találtak. Az ellenőrző rendőr a zsebkést eltette mondván, hogy ez fegyvernek számít.

Édesapám magyarázta a rendőrnek, hogy a zsebkést nem fegyverként hordja magánál, hanem szerszámként használja. És nincs fegyver nálunk. A rendőr hajthatatlan volt, és tovább kutatott fegyver után. Mikor a csomagtartót kinyitotta, ahol utazótáskáink voltak, édesapám odalépett a rendőrhöz, és bocsánatot kért azért, hogy előbb azt állította, hogy nincs nála fegyver. Majd kinyitva táskáját, kivette belőle bibliáját és elmagyarázta a rendőrnek, hogy a biblia tulajdonképpen a leghatalmasabb fegyver ezen a világon.

„Látom, hogy ön igaz ember, itt van, megtarthatja zsebkését is.” Ezzel visszaadta apukám bicskáját.

így emlékszem édesapámra, aki minden alkalmat megragadott arra, hogy bizonyságot tegyen. És Te?

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, add a mi szívünkbe a Te szeretetedet és igéd világosságát. Építhessük erre a családunk életét és tanúskodásunkat Rólad. Ámen.

— Minden körülmények közt bizonyságot tehetünk. — Ruth Marques Spinelli (Sao Paulo, Brazília)

50