Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, JÚNIUS 8. - Olvassuk: Csel.: 4:13-20 „Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek. (Ap.Csel.5:29) A tanítványok a zsidóság vezetőinek állandó haragját és ellenségeskedését hívták ki maguk ellen, mivel nem szűntek meg Mesterük tanítását terjeszteni a nép közötti. Meg is fenyegették őket. Mindezek ellenére, mikor fel­szólították őket, hogy ne tanítsanak és ne gyógyítsanak Jézus nevében, így válaszoltak: „Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” „Isten­nek kell inkább engedni, hogynem embernek.” Krisztust olyan csodálatos drága ajándéknak vallották, hogy az Ő nevéért készek voltak börtönbe, sőt halálba is menni, csakhogy az Ő dicsősége terjedjen. Választa­niuk kellett Krisztus és a világ között és ők Krisztust választották. Mi bámuljuk és csodáljuk messziről az apostolok bá­torságát és odaadását, de ez nem elég. Hasonló helyzet­ben el tudjuk-e mondani Pál apostollal: „Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség.” És tudnánk-e vállalni a következményeket, még a halált is, habozás nélkül. Testvéreim! Az Úr Jézus szeretetből, vonakodás nél­kül halálba adta életét azért, hogy mi megtartassunk. Mi sem adhatunk kevesebbet Őneki hálából, mint egész lényünket, sőt ha kell életünket, mert Ő előbb szeretett minket. IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, add, hogy irántad való hálából egész szívünkkel, egész lelkűnkkel és min­den erőnkkel szeressünk Téged és szolgáljunk Neked. Ámen. — Naponként el kell döntenem, mi a legbecsesebb né­kem? — ifj. Mooney Roberne, (North Carolina) 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom