Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„...Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az embert azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (I.Sám.l6:7)

Néhány évvel ezelőtt régiségek gyűjtésével kezdtem foglalkozni időtöltésből, mely lassan jövedelmező kis üzletté fejlődött.

Rájöttem, hogy sokszor értéktelennek látszó ócskaságokat, székeket, szekrényeket és más bútordarabokat egy kevés munkával, szeretettel és hozzáértéssel műtárgyakká lehet átvarázsolni. Vagy ha nem mást, legalább használati cikket tudunk alkotni belőlük.

A dolognak az a titka, hogy meglássuk a kifakult szín, a repedezett fénymáz és megsérült famunka alatt a rejtett lehetőséget, és legyen türelmünk, ügyességünk, mellyel újra széppé tudjuk teremteni az illető használhatatlannak látszó tárgyat.

Sokáig én is ilyen bűneim által megkorhasztott, értéktelen, haszontalan bútordarab voltam. De az én Uram nem dobott a tűzre, hanem végtelen kegyelmével meglátta Hozzá sóvárgó szívemet és isteni műhelyében szerető gondosságával „restaurált”, újjáteremtett az Úr Jézus Krisztusban, hogy ezentúl az Ő szépsége sugározzák életemben. Milyen jó, hogy Isten nem a mi szemünkkel néz!

IMÁDKOZZUNK: Drága Mennyei Atyánk! Add, hogy amiképpen Te türelmes vagy velünk és meglátod a jót bennünk, mi is hasonlóképpen cselekedjünk és tekintsünk felebarátainkra. Ámen.

— Isten az emberi test és lélek restaurálója. —

Bagley Eldridge (Virginia)

SZOMBAT, JÚNIUS 9. — Olvassuk: I.Sám. 16:6-13.

42