Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 7. — Olv.: Máté 8:23-27

„Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned.” (Zsoltárok 56: 4)

Amikor Kairóban, Egyiptomban felszálltam a repülőgépre, a mellettem levő ülésen egy egyiptomi leány foglalt helyet. Ez volt az első útja, és bevallotta, hogy bizony fél. Amikor a gép elindult, hozzám fordult és félénken megkérdezte: „Kérem, megfoghatom-e a kezét? Biztonságosabbnak érzem úgy magam.”

Azt hiszem majdnem mindnyájan hasonlók vagyunk ehhez az egyiptomi lányhoz: biztonságot és oltalmat keresünk. Szeretnénk elkerülni minden olyan körülményt, amely félelmet, zavart okoz. Vagy ha nem, szeretnénk erős lenni. És mi meg is találhatjuk ezt a biztonság érzést, ha megfogjuk az Úr Jézus kezét. így nem kell félnünk, ha bajok, csapások vesznek is körül bennünket. Ő vezet minket, segítségünk lesz a legsúlyosabb körülmények idején is.

Amikor elkezdünk egy napot, fogjuk meg az Úr Jézus kezét, és mikor este lefekszünk, akkor se engedjük el. Mert csak az Úr Jézus az, Aki a mi segítségünk, őrizőnk és bátorítónk, amikor el fog a félelem, vagy valamilyen bajban vagyunk. Ahogy Dávid, a zsoltáríró mondja: „Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.” (Zsoltárok 55:17). Az Úr mindig megőrzi azokat, akik Benne bíznak, megőrzi a lelkűket, ha a testet megölnék is.

IMÁDKOZZUNK: Drága mennyei Atyánk, amikor csapások környékeznek és bajok vesznek körül, emlékeztess minket, hogy Te közel vagy, mindig velünk vagy és megfoghatjuk erős kezedet. Ámen.

— Az Úr oltalma van mindazokkal, akik Benne bíznak. — Tomcsányi Hajnal (California)

40