Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„És felelvén a király, azt mondja majd nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedté­tek meg.” (Máté: 25-40) Seoul, Dél-Korea fővárosa körzetében, egy dombolda­lon egy kis falu van tüdőbetegek részére. Nyomorúsá­gos az életük, nemcsak a betegség elleni küzdelem mi­att, hanem azért is, mert el vannak választva családjuk­tól és a társadalomtól. A falu közepében egy kis templom áll. Egy odaadó, fiatal pap szolgálta ezt a kis gyülekezetét hét éven keresz­tül. Ápolta a betegeket, kis munkákat szerzett számuk­ra, ellátta őket orvossággal, még az injekciók adásánál is segítette őket. Nem volt könnyű élet a lelkész számára. Hét év múltával azonban másik templomhoz hívták. A búcsú prédikációt karácsony napján tartotta. Ezeket mondotta a gyülekezetnek: „Éveken keresztül szolgálta­lak benneteket, mégis attól tartok, hogy nem sokat értem el.” Erre az egyik presbiter a gyülekezet nevében így szólt: „Lehet, hogy a Tiszteletes Úr munkájának nem volt nagy látható eredménye, de köszönjük, hogy Isten szeretetét és az örök reménységet plántálta szíveinkbe.” A szív szerint végzett legparányibb jócselekedet is — egy pohár víz nyújtás — jutalmát veszi. Jézus azonosítja magát vele. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, Jézus, hogy Isten szeretetét és az örök élet reménységét plántáltad és plán­tálod a szenvedő, kétségben lévő emberek szívébe. Add, hogy mindnyájan ebben a szeretetben és reménységben éljünk. Ámen. — Jézus arra hív el bennünket, hogy gyógyulást és reményt vigyünk a szenvedők számára. — 39 Kwan Un Choon (Korea) SZERDA, JÚNIUS 6. — Olvassuk: Máté 25:31-40

Next

/
Oldalképek
Tartalom