Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1984-05-01 / 3. szám
PÉNTEK, JÚNIUS 1. — Olvassuk: Zsolt. 91. „Békességet hagyok néktek; az én békességem adom néktek: nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen...” (Ján.14.27) Drága kincsként őrzöm szívemben ma is édesapám válaszát szokásos kérdésünkre: „Milyen ajándékot szeretne erre, vagy arra az alkalomra?” Válasza következetesen mindig ugyanaz volt: „Egy kis békességet, nyugalmat.” — Milyen egyetemes is a vágy az emberi szívben a békesség után a mai élet bonyolultságában forgatagában ! De hogyan lehet megtalálni a békességet, amire szívünk, lelkünk, elménk vágyik? — Nem elég fizikailag elmenekülni a világ és az emberek, — az utca és a munkahely zaja elől. A békesség és nyugalom utáni vágy a legkínzóbb a sötét éjszaka csendjében, — amikor álmatlanul vergődünk szívünk gyötrelmeivel... Békességet egyedül Istenben találunk, a Vele való személyes kapcsolatban, gondviselő szeretetében, — könyörülő kegyelmében... Élj vele! IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük néked nagy kegyelmed. Hogy hűséges vagy hozzánk akkor is, amikor elhagyunk, — hogy szeretettel hajolsz hozzánk, akkor is, amikor megtagadunk, — és hívogatsz akkor is, amikor menekülünk orcád elől. — Óh könyörgünk, Úr Isten, maradj velünk minden mi bűneink ellenére és légy a mi szívünk örök békessége. Ámen. — Csendben vagy viharban: Jézus békessége mindig velünk van. — Lanier Cynthia (Tennessee) 34
