Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 29. — Olvassuk: 2.Kor. 12:7-10

„Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz.” (2.Kor.l2:9) (Ravasz).

Nagy örömöm, hogy kezdeményezésemre egy felekezetközi élelmiszer-segélyakció indult meg városunkban. Élelmiszert gyűjtöttünk szegényebb és nélkülöző családok részére. Városunk közönsége nagyon szépen válaszolt kéréseinkre. A begyűlt élelmiszereket azután a város jótékony intézményei által osztottuk szét az arra rászorulóknak. Első kezdeményezésünk, amit csak szerény keretek között indítottunk el, oly sikeresnek bizonyult, hogy hamarosan nagymennyiségű élelmiszer begyűjtéséről és szétosztásáról kellett gondoskodnunk, köztük olyanokról is, melyek nem tartósíthatók.

Bevallom, nem vagyok nagyon ügyes és tapasztalt abban, hogy embereket egy-egy különleges feladat elvégzésére betanítsak. Amikor pl. 17 láda, már elég rég leszedett karfiolt kaptunk, majd máskor egy egész teherautó-rakomány répát és zöldségféléket, én csak feldobtam kezeimet tehetetlenségemben s a rámzuhant teher súlya alatt megadtam magam. Hála Istennek, egy hozzám hasonló önkéntes dolgozó magára vállalta a feladatot s ő szépen elosztotta a tennivalókat, kiadván mindenkinek, hogy kiki mit cselekedjék.

Az én elégtelenségem és gyengeségem volt talán ennek az akciónak a legnagyobb ereje, mivel az mozgósított sokakat erre a szeretet-szolgálatra.

IMÁDKOZZUNK: Drága jó Urunk, kérünk, használj föl bennünket úgy, amint vagyunk: gyöngék és magunkban elégtelenek. Értesd meg velünk, hogy Te velünk vagy és velünk leszel akkor is, amikor föladataink meghaladják erőnket. Ámen.

— Ne bízzunk saját erőnkben, hanem támaszkodjunk az Úrra! — 31 Hope Miriam (Georgia, USA)