Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, min­den javukra van...” (Róhia 8:28) Egy misszionárius barátomnál töltöttem rövid szabad­ságom Kamerunban. Nagyon jól éreztem magam és an­nál kellemetlenebből érintett a hír, hogy két nappal előbb el kell mennem, — és ráadásul nem is haza, hanem azért, hogy két napot töltsék útközben Meingange-ban. Amikor barátom látta csalódásom, kedvesen vigasztalni próbált: ne feledd, hogy Isten sokszor a rosszat is jóra tudja for­dítani. — Amikor Meingange-ba megérkeztem, hamarosan lát­nom kellett, hogy mennyire igaza volt. Kiderült ugyanis, hogy egy önkéntes építési vállalkozó másnap az új misz­­szió állomást akarta meglátogatni, de tolmácsra volt szüksége. És a helybeli lelkész nem tudott segíteni, mert csak az egyik nyelvet ismerte. Szívesen vállalkoztam a tolmácsolásra és hamarosan igen nagy örömöt találtam benne. A pillanatnyi csalódás így lett áldássá életemben, mert ez volt az egyetlen alkalom, amikor a missziói ál­lomást meglátogathattam. — Nem minden csalódásból lesz öröm, — de a szomorúságban is keresni kell Isten kezének munkáját. — IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megváltjuk előtted, hogy sokszor zúgolódik lelkünk, amikor esztelennek és igaz­ságtalannak látjuk a próbát. Könyörgünk, áldj meg Lel­keddel, hogy ne legyünk vakok az áldásra, Ámen. — Mindig Isten útja a legjobb számunkra. — Lewis Doris (Iowa) SZERDA, MÁJUS 30. — Olvassuk: Róma 8:18-28. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom