Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Azt gondolták, hogy az úti társaságban van, — és egynapi járóföldet mentek és csak akkor keresték őt a rokonok és ismerősök között.” (Lukács 2:44)

Mária és József dolguk végeztével igyekeztek Jeruzsálemből minél hamarabb hazakerülni. Nem fordítottak külön figyelmet Jézusra; természetesnek vették, hogy velük van a többi utasok között. Már egy teljes nap telt el, amikor észrevették, hogy nincsen ott velük és akkor nem volt mást tenni, mint visszamenni Jeruzsálembe. És teljes három napba került mire megtalálták. —

Könnyen megtörténik az emberrel, hogy nyakig beletemetkezik mindennapi dolgaiba és észre sem veszi, hogy Jézust valahol elhagyta. És bizony még a Jézushoz nagyon közelállók is elveszíthetik Őt. „Aki áll, meglássa, hogy el ne essék.” Még jó, ha valami esemény felrázza őket, és észreveszik, hogy e világ dolgait hajhászva elszakadtak Jézustól. S akkor nincs más mód, mint viszszatérni hozzá, — ismét megkeresni. És bármikor, bárhogy megyünk Hozzá, mindig azt tapasztaljuk, hogy tárt karokkal vár ránk...

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, megváltjuk előtted, hogy elmerülve e világ dolgaiban, sokszor elszakadunk Jézustól. Könyörgünk légy kegyelmes hozzánk és valahányszor elveszítjük Őt, indíts arra, hogy ismét elinduljunk feléje és megtaláljuk életünk Megváltóját, Ámen. —

— Három napba telhet visszatalálni, ha egy napra elveszítjük Jézust. —

Finnie Ellsye (Anglia)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 27. — Olvassuk: Luk. 2:39-52.

29