Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 28. — Olvassuk: Ezs. 40:27-31.

,,...akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk...” (Ézsaiás 40:31)

Az elmúlt télen kétszer is kórházba kellett, hogy szállítsanak és az egyik alkalommal átmenetileg megbénultam a nyakamtól végig. Úgy éreztem magam, mint saját testemnek rabja... Akkor kezdtem igazán átérezni és megérteni azok sorsát, akik örökre tehetetlenné váltak önmagukban. — És egy reggel, áhítat közben rájuk és saját magamra gondoltam éppen, amikor figyelmem az ablakra esett. Arra a zajra figyeltem fel, hogy a vadgalambok nagy csapatban felreppentek. Öröm volt látni, ahogy szárnyuk emelte őket az ég felé... Egyre feljebb a tisztább magasságba. Ekkor az jutott eszembe, hogy ha bénák is vagyunk, vagy ha lábunk is elvesztettük és soha többé járni nem tudunk, — a Szentlélek által akkor is felemelkedhetünk, — szárnyra kelve, mint a saskeselyű... Szívem megtelt örömmel, békességgel és hálaadással. — Testvérem, te is bízhatsz abban a szerető atyában, aki Fiát érted is halálba adta, mikor még a bűn útján jártál, hogy életed legyen.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megváltjuk előtted, hogy sokszor ellankadunk, reménytelenül nézünk a jövő felé. Könyörgünk, bocsásd meg a mi hitetlenségünket és Szentlelkeddel tégy csodát velünk, hogy megrokkant testtel és élettel is tudjunk szárnyalni feléd, Ámen.

— Az Úr Isten kegyelme a porból is magához tud emelni mindenkit. —

Wolf Alma (Ohio)