Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 26. — Olvassuk: II. Kor. 5:1-10 „Mert tudjuk, hogy ha a mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.” (II. Kor. 5:1)

„Erezd magad kellemesen!” — búcsúzott tőlem a kis Erzsiké, amikor elindultam Alvin barátom temetésére. Mosolyogtam a kis gyermek ártatlanságán, aki még nem ismeri a gyász fájdalmát. Mindazáltal kellemesen éreztem magam azon a temetésen, mert a résztvevők a gyász könnyein át mosolyogva tettek bizonyságot a feltámadásba és az örökéletbe vetett hitükről. Ez a drága reménység tükröződött vissza az igehirdető beszédén, aki arról az ékes koronáról beszélt, ami Alvin barátomat várja odaát, amely miránk is vár, ha hiszünk. Énekünk örömtől csengett, olyan biztonságérzéssel, mintha mindnyájan már ott állnánk Űrünk, Megváltónk előtt.

A hit megnyilvánult abban a gondos szeretetben is, ahogyan a gyülekezet a szertartást követő szeretetvendégségen az elhunyt barátom ittmaradt családjának tagjait körülvette. Együtt sírtunk és nevettünk, amint Alvin barátom életének apró és nagy eseményeit felidéztük.

Valójában a testi halál csak átmenet Teremtőnk gondviselő szeretetébe azok részére, akik hisznek.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk, hogy megváltottál a haláltól és az örök kárhozattól. Áldunk érte Urunk, hogy velünk vagy még a halál sötét árnyékának völgyében is; hogy biztos kézzel vezetsz ki bennünket az örök élet dicsőségére. Ámen.

— Aki csak egyszer születik, kétszer hal meg. Aki viszont a Lélektől másodszor is születik, csak egyszer hal meg. —

Gehman W. Maria (Pennsylvania)

40