Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)

Anyám nagyon elkeseredett volt, és így fakadt ki: „Bárcsak halott lennék már.” Később pedig elmondta nekem: „Tudod, Kislányom, egy belső hang azokra a keserű szavaimra így válaszolt: Halott vagy, kívánd, hogy éljél!” Hány ember beszél hasonlóan, mikor kudarcok érik és semmi remény rá, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Még Jób is mondott kétségbeesésében ilyet: „Miért is ad Isten a nyomorultnak világosságot és életet a keseredett szívűeknek?” És te? Téged megnyugtat mindig a mennyei Atyának az égi madarakról és mezei virágokról is gondoskodó szeretete? Nem kell-é töredelmes szívvel emlékezned lázadó, panaszos kifakadásaidra Isten ellen? És emlékezzél, hogy benned is megszólalt egy csendes benső hang, s bár vádolt, igazat adtál neki.

Akikben az élő Isten Lelke lakik, nem akarhatják korábbi halálukat, mint ami Istennél van elvégezve. Az Istenben hívő, újjászületett telkeknek mindig van miért élniök. Kincsük van, amit osztogathatnak. Van Valakijük, akiről beszélhetnek a kárhozott világnak, a Megváltó Jézus. És mindig vannak emberek, akik szeretetüket, törődésüket igénylik. Miért akarnál hát meghalni, óh Istennek Gyermeke? Akarj élni, jó okod van rá!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy saját problémáink ne húzzanak le és ne kötözzenek meg. Hadd találjuk meg és kövessük számunkra kijelölt céljaidat. Ámen.

— Éber vagy-é az Isten-adta lehetőségekre és használható vagy-é a jóra? Bonnie S. Jakobs (Tennessee)

37

SZERDA, MÁRCIUS 23. — Olvassuk: Mt.6:25-33.