Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 24. — Olvassuk: Fii. 4:8-14.

Pál írta: „Mert én megtanultam... mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fii. 4:11,13)

Egy nyáron, amikor még gyermek voltam, egy klubbot alakítottunk. Jelszavaink, jelbeszédünk és titkos jelzéseink voltak, találkozó helyünk meg egy sötét rejtekhely volt. Még rejtett kincset is őriztünk. Az új tagokat külön ceremóniával avattuk fel, s csak azután osztozhattak titkainkban, szertartásainkban.

A filippibeli keresztyének, akikről Pál ír nemrég tértek a pogányságból a keresztyén hitre. A pogány beszéd és gondolkodásmód még frissen élt emlékezetükben és a beavatási szertartás nagyonis ismert volt előttünk. Ez a szertartás egy titokzatos „felsőbb rend”-ről tanított, ahova csak keveset, a kiváltságosakat fogadták be. A csoport belső titkait csak ezek a különlegesen beavatottak ismerték.

Mikor Pál azt írta: „Én megtanultam, hogy megelégedett legyek”, az eredeti szöveg valóban úgy hangzott: „beavattak a megelégedettség titkaiba”. Beavatást nyert a Lélek által Jézus titkába,, ami csodálatosképpen egy olyan titok, amelyet meg kell osztani másokkal és nem elhallgatni mások előtt. Titok benne csak az, hogy oly sokan vannak akik nem tudakozzák, ezért nem értik. A titok az, hogy erőforrásunkat Istenben keressük és bátran szembenézzünk az élet jó és rossz körülményével.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, köszönjük a Te sohasem csökkenő szeretetedet és a Te kiapadhatatlan forrásaidat. Ámen.

— Bármit hoz elém a sors, a Krisztus erejével nézek

szembe azzal. — ~ ^ ,

David Dons (Arkansas)

26