Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

Évekkel ezelőtt az Utah-beli Nagy Sós Tó hatalmas kiterjedésű szikes pusztáján álltam férjemmel. Megütköztünk az előttünk elterülő élettelen vidék láttán. Ami ezen a délutánon a szemünk előtt állott, az a halál valódi állapota volt. Mi ölte meg ezt a vidéket? Három folyó rohan belé, de egyetlen egy sem fut ki belőle. Ez a Nagy Sós Tó csak kap, de nem ad.

Ez a természeti jelenség a mi életünk parabolája, amikor mindent magunknak gyűjtünk, de soha semmit sem adunk. Megyünk a templomba, meghallgatjuk a Szentírást s annak magyarázatát, de az egész héten át elmulasztjuk élni az Igét azok hasznára, akikkel együttélünk. Pedig Jézus oly tisztán s egyszerűen mondja: „Jobb adni, mint venni!”

Jézus ezzel egy általános törvényére mutatott: az énközpontúság, az önzés a halál útja. Viszont a másokkal való törődés, a mások megajándékozása az életnek értelmet ad, magát a jó életet jelenti. Jézus ezt úgy magyarázta, hogy az élet értelmét akkor találjuk meg, amikor elveszítjük a saját életünket a szolgálatban. Igazán csak az adakozás által kapunk, s csak akkor találunk, amikor elveszítjük önmagunkat Isten országa ügyéért munkálkodva.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Űristen, hálás szívvel dicsőítünk Téged mindazért a jóért, amit nekünk adtál. Segíts, hogy hálánkat úgy fejezzük ki, hogy másokat szolgáljunk minden rendelkezésünkre álló módon... Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Amit mások életére áldozunk, gazdagon ömlik az a mi életünkbe vissza. — Coggin Maude, (Alabama)

KEDD, MÁRCIUS 22. — Olvassuk: Ap.Csel. 20:28-35

„Jobb adni, mint venni.” (Ap.Csel.20:35)