Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

Jézus mondta: ,,Én tiközöttetek olyan vagyok, mint aki szolgál.” (Lukács 22:27)

Lelkigondozásra szoruló fiatalok intézetét látogattam. Közös ebédlőjük volt, s benne egy üres szék a mindnyájunk számára megterített asztalnál. Az igazgató úgy magyarázta ezt a diákoknak, hogy ez a hely Jézusnak, a láthatatlan vendégnek van fenntartva.

Egy este ahogy a vacsoránál ültek, hirtelen heves vihar támadt. Ekkor valaki megkopogtatta a bejárati ajtót. Az igazgató felkelt, az ajtóhoz sietett s kinyitotta. Egy szegényesen öltözött férfi állott az ajtó előtt. Megviselt esőkabátja teljesen el volt ázva... „Kerüljön beljebb!” — invitálta az igazgató. Lesegítette róla az ázott esőkabátot, s a kandalló tüzéhez közel, egy széknek a hátára akasztotta, hogy megszáradjon. Aztán a vacsorázó diákok nagy ámulatára az asztalhoz tessékelte a jövevényt, a mindig üresen tartott széket kínálva néki ülőhelyül.

A vacsora vége felé, az intézet bevett szokása szerint, az igazgató elővette a bibliát és az alkalomnak megfelelően Máté evangéliuma huszonötödik részénél ütötte fel, s ott a következő igét olvasta: „Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok... mert ha a legkisebbel az én atyámfiai közül ezt megcselekedtétek, velem cselekedtétek meg.” Az áhítatos csendben a fiatalok a jövevényre néztek, s az Ige valóságos lett számukra.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Úristen, küldj a Te végtelen szeretetedből az én szívembe, hogy mások szükségét saját törődésem ügyévé tegyem, s szolgáljak. Ámen.

— Ha másoknak szolgálunk, magát a Megváltót szolgáljuk. — Preston Arthur (Austrália)

HÉTFŐ, MÁRCIUS 21. — Olvassuk: Máté 25:31-46

23