Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 13. — Olvassuk: I. Tim.2:l-7

„Arra kérlek mindenek előtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért...” (I.Tim. 2:1)

Szokásunk, hogy az istentiszteletek alkalmával gyermekeknek külön prédikációt tartunk, mely után a gyermekek imádkoznak. így történt, hogy egy tragikus repülő-szerencsétlenséget követően, melyben csak 5 személy maradt életben, 78-an pedig meghaltak, egy négyéves gyermek imádkozni kezdett: „Jézusunk, köszönjük Néked ezt a napot. Kérünk, áldd meg apánkat, s anyánkat, minden barátunkat és áldd meg azokat, akik a repülő szerencsétlenségben voltak...”

Gyermeki példaadás ez. Mi gyakran azt gondoljuk, hogy az imádság komplikált dolog: fényezett szavak és csiszolt gondolatok ötvözete. Természetesen nem szabad az értelmetlen szózavar bűnébe se esnünk, de az imádság lényege a gyermeki szív kitárulkodása a mennyei Atya előtt: a szív dolga, amikor kiöntjük érzéseinket és gondolatainkat őszintén Isten előtt.

Ma sok magyar közösség 1848. március idusára emlékezik. Emlékezzünk imádkozva! Imádkozva minden emberért. „A királyokért és minden feljebbvalóért” is. Mert akiért imádkozunk, azt Isten kezében tudjuk!

IMÁDKOZZUNK: Áldott Szentlélek Úristen, köszönjük Néked, hogy Általad így kiálthatunk imádságunkban: „Abba, Atyánk.” Segíts továbbra is a mi erőtlenségünkön, hogy gyermeki lelkülettel imádkozhassunk minden emberért. A Jézus Krisztus által. Ámen.

— Az ima nem kizár, hanem átölel embereket. —

Thompson C. Henrik (Maryland) 15