Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Mózes és Áron elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége.” (4 Mózes 20:6)

Mózes és Áron megtette a legtöbbet abban a munkában, amire őket Isten elhívta. És íme, amikor nem volt vizük, a nép kétségbe vonta vezetésüket. Egyiptomi rabszolgaságuk idején legalább voltak fáik és volt vizük. Azok az idők most jobbnak látszottak, mint amilyennek akkor gondolták.

Mózes és Áron először ezt a dolgot haladéktalanul a néppel beszéli meg. Aztán elfordulva tőlük, az imádkozás szokott helyén Isten elé tárják kétségeiket, kérdéseiket és bizonytalanságukat. Újból megvizsgálják elhívásukat Attól, Aki őket elhívta. És az Úr dicsősége megjelenik nekik. Isten nem haragszik rájuk a kétségeik miatt, hanem inkább körülveszi őket az isteni szeretet világosságával. Ők pedig figyelnek Istenre.

Amikor a körülöttünk levőkkel bajaink vannak, mi is gyakorolhatjuk ezt a módszert: Forduljunk el az érveléstől, vitától és figyeljünk Istenre. Miután megtapasztaltuk Isten dicsőségét, miután meghallottuk Isten szavát, csak akkor kell visszatérnünk a kéznél levő kérdésekhez.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, nyisd meg szemünket, hogy ismerjük fel a Te részedet az érted való munkánkban. Köszönjük, hogy férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt hívsz el a Te szolgálatodra. Ámen.

— A nehézségeket könnyebben meg lehet oldani, amikor először Isten tanácsát kérjük ki. —

Irmingart Guensch (Heidelberg, Németország) 16

HÉTFŐ, MÁRCIUS 14. — Olvassuk: 4. Móz. 20:2-11