Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR(267—Olvassuk: 2 Móz. 20:1-6

„Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem... Ne imádd és ne tiszteld azokat.” (2Móz.20:3,5)

Istennek ez a parancsolata sokáig, nagyon sokáig hidegen hagyott. Nem gondolkodtam róla egyáltalán. Értelmileg tudtam, hogy szobrot, s bármiféle élettelen tárgyat az igaz Isten helyébe tennem, nem szabad. De ezzel el volt intézve általam a fenti Ige. Istennek más parancsai jobban érdekeltek, azoknak több figyelmet szenteltem. De aztán tapasztalataim elmélyítették szívemben ennek a parancsolatnak a megértését és jelentését. Kezdtem érzékelni, hogy saját érzelmeim, gondolataim és emberek gyakran kerülnek életem középpontjába.

így egyre jobban Isten uralma alá helyezve életemet, érzelmeim, gondolkozásom emberekről s mindenről Isten eszközei lettek. Rajtuk keresztül Isten munkálkodott már bennem.

Ha az emberekkel való kapcsolatodat (jót, rosszat) Isten gondjává teszed, ha ilyen-olyan bálványok helyett élő, igaz Úr-Istened lesz, akkor ezek gyümölcsöző alapját képezik Isten szeretetében való növekedésednek. Nagyon fontos hát, hogy ki vagy mi az Úr, parancsoló az életedben.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, segíts, hogy életünk központjában tartsunk Téged mindig. Akaratunkat Te irányítsad, ne külső kényszer vagy emberek. Neved félelmében és tiszteletében hadd szolgáljunk. Ámen.

— Add át „benső magad” Istennek, akkor Ő elsősorban is szeretni tanít. —

6

Marty Cottrill (North Carolina)

59