Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VASARNAP, FEBRUAR 21. — Olvassuk: Lk. 23*44-49

„Mintegy hat óra volt és sötétség lett az egész tartományban mind kilenc órakorig.” (Luk.23:44)

A hold fokozatosan takarta el a napot. 1980. febr. 16- án Indiában jutott osztályrészemül, hogy láthattam ezt a ritka szép teljes napfogyatkozást. A bizonyos mértékű sötétség csak fokozta a látvány gyönyörűségét, amint a hold lassan elhomályosította a nap arcát. Aztán ismét előtűnt a nap felülete alatta a holdnak és brilliáns ragyogása eltörölte a hold halvány fényét.

Bizonyos dolgokat csak a sötétben láthatunk. Fényes dél ellenére sötétség volt akkor is, mikor Jézus a kereszten függött, 3 órás sötétség. Bizonyos értelemben pedig 3 napos sötétség állott be a világban, mert Jézus, a világ Világossága, a sírban feküdt. De éppen ebben a sötétségben látjuk a mi Urunk kimondhatatlan szeretetét, kegyelmét, mikor szenvedett és meghalt az emberiség bűneiért. Három nap múlva azonban a feltámadásnak minden dicsősége beleragyogott a világba, s a hívők szívébe. Az élet legyőzte a halált, a kereszt és sír sötétségét. A mi reménységünk is így kell, hogy elűzze a halál, a kárhozat félelmetes sötétjét. Mit mondasz reá? Hogyan áll a te hited, reménységed?

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, köszönjük Neked a Krisztusban adott fényt, de a sötétséget is, mert az előhozta, megmutatta, amit nem láttunk a fényben. Nyisd meg szemünket a Te kegyelmedre és szépségedre, kérünk. Ámen.

— A világosság a sötétségben fénylik. Fogadd be, mikor így jelentkezik! —

60

David B. Bauman (India)