Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 19./— Olv.: Fii. 4:4-13, Zsid. 12:12-15. v-/ „De egyet cselekszem: azokat, amelyek hátam megett vannak elfelejtvén, azoknak, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem... (előre)”. (Fi­­lippi 3:14) Az Egyesült Államok polgár háborúja után a déliek híres tábornoka, Róbert E. LEE öt évig szolgált mint a háború által feldúlt Virginia állam lexingtoni Kollégi­umának elnöke. Akkor Washington Kollégiumnak nevez­ték. Később tiszteletére átnevezték Lee Kollégiumnak). Mint kollégiumi elnök, Lee tábornok minden erejével azon működött, hogy saját példájával és vezetésével se­gítsen begyógyítani a nemzet keserűn fájó sebeit elfe­lejtve a múltat és teljes szívvel nekifogva a jövő építé­sének. Egy alkalommal egy környékbeli hölgy saját birtokán körúlvezette Lee tábornokot. Egy helyen egy eltorzult, görcsös fát mutatott neki. A háború alatt az ellenséges tüzérség lövedékei tették a fát így tönkre. Amikor a hölgy azt a kérdést tette fel, hogy vajon mit tehetne ez­zel a szinte már alig élő fával, a tábornok azt felelte: „Vágassa ki, assszonyom és felejtse el.” Ez a tanács mindnyájunk számára mindig időszerű. Meg kell tanul­nunk a múlt keserűségeiből kilépni és a jövőn Istenbe vetett hittel munkálkodni, előre és sosem hátra nézni. IMÁDKOZZUNK: Édes jó Urunk, segíts, hogy szaba­dítsuk meg magunkat a visszahúzó rossz emlékektől, melyek akadályoznak a szent szolgálatban. Ámen. — A múlton való borongás köde a jövőbetekintés fé­nyes ablakát elhomályosítja. — 5 Hassler W. William (Virginia) 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom