Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

„De az ö szavok csak üres beszédeknek látszék azok előtt; és nem hívének nekik...” (Lukács 24:11)

Benn ülök a szobámban, s a kandallómban ropogó tűz melegít. A tűz fénye keresztül táncol a tűztér fényborító lapján. A külső világ élettelen, a lombfosztott faágak mezítelen sóhajtoznak, görcsös csontkarjaikkal az égre esdekelve a rideg szélben. A feltámadás az új élet még olya végtelen messzinek tűnik.

Aztán egy nap olyat látok, amit mostanában nem láttam. Lassan a mohán át s a nedves avaron át sárga nárciszok és piros tulipánok törnek a felszínre. A dagwood bokor tele bimbóval. Az öszibarackfában titkos áramlások indulnak. Az ágak ereiben, a kérgek színében láthatóvá válik az élet lüktetése, a rügyeik fakadoznak. Az élet megjelent a haldokló télben.

Azon az első húsvéton az elkínzott tanítványok is a feltámadást igen távolinak és valószerűtlennek láthatták! szép ,,dőre mesének”. De ime nagy meglepetésükre a feP támadás bekövetkezett. Lehetséges, hogy a te számodra és az én számomra is hitünk kihalt telében már ébredezik a feltámadás? Igen. lehetséges! Csak higgyünk!

IMÁDKOZZUNK: Kegyes Urunk, engedd hogy türelemmel várjam, hogy a Te feltámasztó hatalmad munkához kezdjen énbennem. Amen.

— A feltámadás nem dőre mese. hanem a mindennapok szent valósága. —

Moorehead Donald (Tennessee)

& , 'f M,

53

VASÁRNAP. FEBRUÁR/2ŐA- Olvassuk: Luk. 24:1-.