Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-01-01 / 1. szám
„Mert amikor még erőtelenek voltunk, Krisztus a maga idejében meghalt a gonoszokért... Az Isten a mi hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róma 5:6, 8) „Ki nem állhatom ezt az embert! Mindig csak magával törődik, soha nem gondol másokra. Ha nem lenne olyan önző és anyagias, mennyivel könnyebb lenne szeretni öt...” Ugye, milyen sokszor hallunk ilyesmit... Ilyenkor mindig kénytelen vagyok saját magamra gondolni. Az én életem is ilyen volt: anyagias, önző. Hamis célok után futottam — és bizonyára nem volt könnyű szeretni. — Azután összeomlott életem, — semmivé lett minden, amiben reménykedtem és ami biztonságot jelentett számomra. — Könnyezve sirattam saját magam. És amikor a legmélyebb pontra jutottam, amikor legkevésbé voltam szeretetre méltó, — lehajolt hozzám a könyörülő Isten szeretetével, s szívem megtelt hálával megbocsátó kegyelméért... Azoknak van a legnagyobb szükségük Krisztus követőinek szeretetére, akiket a legnehezebb szeretni, — hogy életük megváltozzék és találkozzanak az élő Krisztussal, aki érettük is meghalt. — IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg, hogy sokszor, amikor emberileg magunkra maradunk, hajlandók vagyunk azt hinni, hogy Te is elhagytál bennünket. Köszönjük, Úr Isten, hogy amikor legkevésbé vagyunk méltók rá, akkor is lehajolsz hozzánk. És könyörgünk, maradj velünk szereteteddel, mert elveszünk. Ámen. — Nem holnap, hanem itt és most kell szeretni. — HÉTFŐ, JANUÁRQÍl) — Olvassuk: Róma 5:1-11. Obié Marlene (Oregon) 33