Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR/23)—Olvassuk: Jakab 5:13-18.

„Hallgasd meg panaszomat. Istenem, figyelj imádságomra!” (Zsoltárok 61:2)

Mint sokakat, úgy időnként engem is meggondolkoztatott az, hogy látszólag megválaszolatlanok maradtak a másokért mondott imádságok. De nemrég egy jóságos asszony olyan magyarázatot adott erre, ami azóta is bátorít és irányít engem.

Ezt mondta: „Látja, a másokért való könyörgés valami olyan, mint ami az űrvacsorához menetelemkor történik. Kinyújtom a kezeimet és a pap beléjük teszi a kenyeret és a bort, mint Krisztus testét és vérét. Én nem tudom, hogy az miképpen történik, de megtörténik.”

Aztán így folytatta: „Imádkozáskor feltartom a kezeimet. Bennük vannak azok az emberek és ügyek, akiket és amiket Istenhez emelek. Isten elfogadja azt a felajánlást és arra használja, hogy találkozást hoz létre: Ott van Isten, ott vagyok én és ott vannak ők. Nem gyakran könyörgök meghatározott dolgokért. Csak megemlítem, hogy kik és mik foglalkoztatnak. Én vagyok ott, Istennel, öérettük.”

Azóta könyörgéseimből eltűnt az aggodalom és a gond. Gyakran csendben egyszerűen ott vagyok Istennel, azokért, akikkel és amikkel törődöm. Aztán tapasztalhattam, hogy az ilyen találkozás milyen hatékony volt, — hogy Isten milyen csodálatosan válaszolt az imádságra.

IMÁDKOZZUNK: Uram, növeld bizalmamat, amint imádkozom. Segíts titokzatos akaratodban bizalommal tartanom azokat, akikért imádkozom. Ámen.

— Istennel valakiért, akivel törődsz, ez a másokért való könyörgés. Joha-Charles testvér (New York)